A tudat teremti meg a világunkat
A TUDAT TEREMTI MEG A VILÁGUNKAT
A testünk, a munkánk, az otthonunk és a körülményeink mind a külső világunkat alkotják. Én vagyok az az energia, amit tudatosságnak vagy léleknek nevezünk. Minden más rajtunk kívül van. A külső világunk fontos számunkra, de meg kell értenünk, hogyan jön létre ez a világ. Gyakran előfordul, hogy amikor egy helyzet, egészségügyi probléma vagy párkapcsolati konfliktus merül fel, azt gondoljuk: „Miért történt ez?” Azon gondolkodunk, mit kellene tennünk. Általában elkezdünk körbenézni magunk körül, hogy megoldást találjunk. Megpróbáljuk megoldani a konfliktust, meggyógyítani a testet, vagy elintézni a dolgokat a munkahelyen; azt akarjuk, hogy a külvilág tökéletes legyen.
Ám amikor erőfeszítéseink ellenére a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk, meg kell vizsgálnunk a kapcsolatot a külső és a belső világunk között.
Gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk kondicionálva, hogy azt gondoljuk, hogy az érzéseink, az emlékeink és a gondolataink a külvilágtól függnek. Ellenőrizhetjük, hogy ez így van-e. Ennek egyes jelei az olyan gondolatok, mint például: „Dühös vagyok amiatt, amit mondtak…”, „zavar, ami a bolygóval történik…”.
Az ilyen gondolatok erősítik a kondicionáltságunkat, ami azt mondja nekünk, hogy bármi, ami a tudatban zajlik, az annak az eredménye, ami kívül történik. Mivel a külső dolgok nincsenek a mi irányításunk alatt, végül stresszt, aggodalmat, félelmet, depressziót és pánikot érzünk. Azt mondjuk magunknak, hogy a világ teljes zűrzavarban van, ezért nyilvánvalóan nem lehetek boldog.
De amikor megváltoztatjuk az egyenletet, felismerve, hogy a külső világunkat a gondolataink hozzák létre, irányítani tudjuk az életünket. Ezt tesztelhetjük. Csak teremtsünk egy gondolatot, és nézzük meg, hogy a gondolat megmarad-e a tudatban, vagy hatással van-e az életünkre. Ha azt gondoljuk, hogy „ma gyönyörű nap volt”, jól érezzük magunkat. De ha azt gondoljuk, hogy „szörnyű volt a mai nap”, mit érzünk? Az érzéseink az elsők, amiket a gondolataink befolyásolják. De hajlamosak vagyunk csak az érzéseinkre összpontosítani: „Ma jól érzem magam…”, „Nem érzem jól magam…”. Nem ismerjük fel, hogy a gondolataink teremtették ezeket az érzéseket.
A gondolataink rezgéseket sugároznak, amelyek hatással vannak a testre. Az orvostudomány is azt mondja, hogy a betegségek többsége pszichoszomatikus – lelki tényezők, például belső konfliktusok vagy stressz okozza vagy súlyosbítja az állapotot. Amit életmódbeli betegségeknek nevezünk, azokat nem csak az étrendünk, a fizikai aktivitásunk és az alvási szokásaink okozzák. Lehet, hogy a legegészségesebb ételeket fogyasztjuk és rendszeresen sportolunk, de ha rossz gondolatokat teremtünk, azok a szervezetre gyakorolt hatása végül betegség formájában jelentkezik.
A gondolataink alakítják a kapcsolatainkat is. Lehet, hogy a legjobban viselkedünk valakivel, és csak helyes dolgokat mondunk, de ha minden nap kritikus vagy ítélkező gondolataink vannak velük kapcsolatban, akkor ezt fogják érezni a rezgéseinkből.
Aggódunk azokért is, akiket szeretünk – „Mi van, ha valami történik velük…”. Ez kimeríti a mi energiánkat és az övékét is. Sokkal jobb másokkal úgy törődni, ami szellemileg táplálja őket és erőt ad.
Ehhez hasonlóan a munkánkat is a gondolataink befolyásolják. Lehet, hogy becsületesen és keményen dolgozom, de ha féltékeny vagyok, magamat másokhoz hasonlítom, megpróbálom felülmúlni őket, nem leszek boldog.
Ugyanez vonatkozik a környezetre és a bolygóra is. Ahogy egy ház atmoszféráját az ott élők vibrációi teremtik meg, úgy a bolygó jelenlegi állapota is az azon élők gondolkodásának az eredménye.
Tehát a külső világunk rendbetételét kezdjük a belső világunk rendbetételével!
