Az elutasítás fájdalmának leküzdése
Az elutasítás fájdalma egy mélyen gyökerező érzelmi zavar. Ez egy mélységes bánat, amely abból fakad, hogy kirekesztettnek, kiszolgáltatottnak, háttérbe szorítottnak és el nem fogadottnak érezzük magunkat. Mi tehát a legjobb módja, hogy megbirkózzunk az elutasítás által kiváltott érzelmekkel? Milyen eszközöket használhatunk?
A legtöbb ember tapasztalt már valamilyen elutasítást az életében. És vajon ebből az érzésből mennyi volt valós vagy képzelt valamilyen elvárásunk és kötődésünk miatt? Még akkor is, ha az képzelt volt, nem veszi el a fájdalmunkat. Nem számít, mennyire jelentéktelen, még mindig fáj és a tudatunkban és a szívünkben él. Ez az érzés fokozatosan elkezdi tompítani a bizalmat és a reményt.
Egy életen át viselkedési mintákat és hitrendszereket alakítunk ki. Ezek válnak életünk programjává, hacsak nem döntünk úgy, hogy tudatosan átírjuk a programot és legyőzzük a kudarctól, a megbántottság érzésétől, a társadalmi elutasítástól és kirekesztettségtől való félelmünket. Ehhez olyan eszközöket kell találnunk, amik segítenek feldolgozni az érzelmi fájdalmat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a saját viselkedésmintánk és hitrendszerünk áldozatává válunk.
Társas lények vagyunk és legbelül tudjuk, hogy csak akkor maradhatunk életben, ha összefogunk. Ezért nagyon veszélyes, ha a társadalmi kötelékeink, az együttérzésünk és emberségünk megbomlik. Ahol nincs társadalmi összetartozás, az végsősoron mindannyiunk bukásához vezet, mert közösségben kell élnünk és együtt kell működnünk egymással, hogy megtanuljuk, hogyan boldoguljunk és maradjunk életben. E bolygó polgáraiként meg kell tanulnunk együtt élni és megosztani. A történelem bebizonyította, hogy az elszigetelten élő embereknek csak korlátozott jövőjük van.
A szellemi gyakorlatok segíthetnek legyőzni az elutasítást. Ebben az önelfogadás és az önszeretet nagyon fontos. Többet kell dolgoznunk az öntiszteletünkön… Legyen erős személyes céltudatosságom… Amit magammal teszek, az ugyanolyan fontos, mint amit másokkal teszek.
A kulcs, hogy legyek őszinte önmagammal. Azáltal, hogy kiegyensúlyozott maradok és horgonyt vetek a szellemi természetem valódi tudatosságában, képes vagyok megismerni az erősségeimet és a gyengeségeimet.
Amikor igazán jól megismerjük önmagunkat és többé nem vagyunk semmilyen ideiglenes vagy fizikai identitás csapdájában, akkor túl tudunk lépni az elutasítás érzésén és egy boldog életet fogunk teremteni. Ha a megfelelő módon vesszük a dolgokat, úgy tekinthetünk minden kihívásra, mint az univerzum ingyenes leckéjére az alázatból.
