Visszaszerezni az igazi öntiszteletet

Nagy felismerés, amikor észrevesszük, hogy mások hajlamosak ugyanúgy értékelni bennünket, mint mi saját magunkat. Ha van öntiszteletünk, az a testbeszédünkön, a szavainkon és a tetteinken keresztül megnyilvánul, és mások is tisztelni fognak minket.

Amikor belül jól érezzük magunkat, olyan, mintha kívül is sütne ránk a nap. Még a természet is szebbnek tűnik. Amikor a világ tetején érezzük magunkat, az arcunk és a tetteink erről beszélnek másoknak, és ők is felemelkedést kapnak a boldogságunk által. A boldogságuk viszont táplálja a saját jólétünket, tovább növelve azt. Ezzel szemben, amikor értéktelennek érezzük magunkat, mások hajlamosak úgy reagálni, ami megerősít bennünket abban, hogy valóban nem vagyunk jók.

A mentális állapotunkban bekövetkezett változások megváltoztatják azt, ahogyan értelmezzük a körülöttünk zajló eseményeket, beleértve azt is, hogyan reagálunk más emberekre. A világ természetesen másnak tűnik, ha más szemüvegen keresztül látjuk. De vajon valóban változik, attól függően, hogyan látjuk?

A modern fizika azt mondja, hogy az egész fizikai világnak van egy információs összetevője. Amit anyagnak nevezünk, az valójában energia, amely részecskékbe és tárgyakba van csomagolva, egyfajta utasítási mátrix szerint, amelyek anyagi formát adnak a világnak. A fizikusok még nem tudják, hogyan jön létre ez a mátrix, vagy honnan származnak az utasítások. De biztosak benne, hogy ott van.

Úgy tűnik, hogy a természetnek van egy saját tudata, egyfajta egyetemes tudatosság. Ennek vannak törvényei, amelyek állandóságot adnak az időben és térben tapasztalt világnak, de folyamatos a változás is. A hullámvölgyek, a fény és a sötétség, a tragédiák és a győzelmek, mind részei ennek az egyetemes tudat által bemutatott játéknak. Ezen az átfogó rendszeren belül minden élőlénynek megvan a saját egyéni szerepe.

A vallásos gondolkodású emberek gyakran érezték úgy, hogy Isten a szeretet, és amikor a saját cselekedeteink szeretetteljesek, akkor azt boldogság követi, és az öntisztelet erős marad. A jótékonyság isteni törvénye működik. Amikor ezt a törvényt követjük a gondolatainkkal és a tetteinkkel, az univerzum szubtilis módon támogat minket, és tartós sikert hoz. Ha szembe megyünk ezzel a törvénnyel, furdal a lelkiismeretünk, és csökken az önbecsülésünk. Például, amikor másokat kritizálunk, szembe megyünk az egyetemes szeretet törvényével, és csökken a boldogságunk.

Néha a hamis önértékelés miatt nehezen tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Becsapjuk önmagunkat azzal, hogy azt hisszük, jól vagyunk, mert sok pénzünk van, vagy magas pozícióban vagyunk, vagy hatalmunk van mások felett. Az ilyen ego-alapú önfelemelés veszélyes és illuzórikus, mert soha nem teljesedik be. Tudatosan vagy tudat alatt tökéletesen tudjuk, hogy ez egy téveszme, ezért mindig újabb és újabb elismerésekre van szükségünk az önbecsülésünk erősítésére. Az eredmény a lelkiismeret további tompítása, ami elvezet a hanyatlás ördögi köréhez.

Egy hamis öntisztelettel nem várhatjuk el, hogy cserébe valódi tiszteletet kapjunk. Amikor a cselekedeteink önzőek és középszerűek, ezt mások is látni fogják, bármennyire is próbálunk jót gondolni magunkról.

Mit tehetünk akkor, ha elveszítettük az igazi öntiszteletünket? Hogyan tudjuk visszaszerezni? Itt jön el Isten a megmentésünkre. A Legfelső Lényként, aki mindig az Igazság, Isten nemcsak felismeri mindenkiben a veleszületett méltóságot, de a fénye képessé tesz bennünket arra, hogy meglássuk, hogy a valódi, eredeti természetünk a hibák mögött örökké jó.

Ez minden emberre igaz. És mivel a jóság magja mindig ott van mindannyiunkban, mindig megvan a lehetőség annak a visszaszerzésére!