Legyőzni a negatív érzéseket
Mi rosszabb, az önkétség vagy a szorongás?
A szorongás egy olyan érzelem, amit nagyon nehéz kezelni. A szorongás hasonlít a félelemhez, a rettegéshez. A félelem és a szorongás olyan háttérérzések, mint a háttérzaj.
Amikor egyedül vagyunk otthon, el kezdjük meghallani a hűtő zúgását, az óra ketyegését, stb. Békét és csendet akarunk, és ilyenkor a fizikai békére és csendre gondolunk. Eldöntjük, hogy kimegyünk a természetbe, hogy ott megtapasztaljuk a békét és a csendet, de akkor el kezdjük meghallani egy traktor vagy egy repülőgép távoli hangját. Ezek a mechanikus, technikai vagy elektromos hangok általában nem harmonikusak. Ha a természetben távol vagyunk ezektől a hangoktól, el kezdjük meghallani a madarak, a rovarok hangját vagy a fűszál mozgását. Általában a természetes hangokat elfogadjuk, és úgy érezzük, ezek beletartoznak a béke érzésébe, de a mesterséges hangokat zavarónak ítéljük.
A szellemiségben az ént a test és a lélek kombinációjának tekintjük. Az emberi test alkotórészeit összehasonlíthatjuk a föld elemeivel. A test 60-70% víz, mint a föld. Amikor vonz a természet, akkor az vonz a természetben, ami eredeti. A természet a ciklusok, az évszakok, a különböző életek körforgásának a világa. Az emberi természet igénye, hogy harmóniába kerüljünk a természet és a föld ritmusával és mozgásával.
Az életünk kezdetén több opcióval is rendelkezünk. A korral az opciók és a választás szabadsága csökken. Mindannyian megtapasztaltuk már a be nem teljesült illúziók kellemetlen érzését. Általában az emberek ezeket az érzelmeket nagyon negatívnak tartják. Ugyanakkor hasznos, hogy feltegyük önmagunknak azt a kérdést: Mi jobb, illúziókkal vagy illúziók nélkül élni?
Egy másik kérdés is felmerül: Inkább lennék egy erőteljes lélek egy gyenge pozícióban vagy egy gyenge lélek egy erőteljes pozícióban. Nyilvánvaló. hogy egy gyenge lélek egy erőteljes pozícióban könnyen korrupttá válhat, az erő vagy a pozíció birtokában könnyen korrumpálható. Amikor valaki egy erőteljes pozícióban van, akkor az emberek elfogadják, amit mond. Ezért nagyon könnyű visszaélni a hatalommal.
Minden alkalommal, amikor olyan tetteket hajtunk végre, amik a lelkiismeretünk hangja ellen vannak, zavarja a lelkiismeretünket. Nehéz az öntisztelet állapotában maradni, amikor tudjuk, hogy valami olyat tettünk, ami miatt szégyellni kellene önmagunkat. Egy személy bármit tesz, az ott van a tudatalattiban. A moralitás világában igazolhatjuk a tetteinket és találhatunk különböző módszereket, hogy elmagyarázzuk, mi miért volt szükségszerű, de a bűntudat mindig gyengíti az egyént.
Annak érdekében, hogy véghezvigyünk bármilyen változást, nagyon sok mindennel kell szembenéznünk.
Néha az emberek beszélnek a kritikus tömegről. Ez arra utal, hogy ha valami elér egy bizonyos számot, a változás vagy az elmozdulás megtörténik. Ez most nagyon releváns
Egy művészeti alkotásban is van egy pont, amikor a művész azt mondja, ez az. Ezen a ponton szükség van jó megkülönböztetésre és bátorságra, hogy azt tudjuk mondani: „Elérkeztem arra a pontra, amikor nem tudok többet hozzátenni.” Lehet, hogy ezzel mások nem értenek egyet, de én meghoztam a döntést: „Nekem ez így jó.”
El kell fogadnunk és együtt kell dolgoznunk a tökéletlenségünkkel. Más emberek viselkedését nem kontrollálhatjuk, de kezelhetjük a saját érzelmeinket. Egy olyan állapotba kell helyeznünk önmagunkat, amikor a szavaink és tetteink összhangban vannak a lelkiismeretünkkel. Fel kell adnunk azt a törekvést, hogy bebizonyítsuk a saját igazunkat. Fontos, hogy ne engedjük, hogy mások rólunk alkotott véleménye befolyással legyen ránk. Ha továbbra is a lelkiismeretünk szerint cselekszünk, visszanyerjük az öntiszteletünket. Ha azon dolgozunk, hogy mindig rendben legyünk önmagunkkal, akkor többé nem lesz idegesség és aggodalom. Amikor a saját lelkiismeretem szerint haladok előre, nincs helye az önkétségnek, és jó lesz a kapcsolatom másokkal is.