A koncentráció ereje
A koncentrációnak sok formája van. A koncentráció a meditáció egyik lépcsőfoka. A meditáció célja, hogy a tudatot fókuszáltan tartsuk egy kiválasztott gondolatban vagy koncepcióban, amit hasonló gondolatok követnek, amik elvezetnek a gondolat céljához, az adott koncepció lényegének egy mélyebb megértéséhez.
Az első lépés a kezdés, a döntés egy bizonyos tárgyról való gondolkodásról. A második lépés a meditáció – a hasonló elképzelések és gondolatok összegyűjtése a tudatban. Az egyre mélyebb gondolatok az adott témában elvezetnek a mentális irányultsághoz (fókusz), és szabaddá válunk az egyéb elterelő gondolatoktól. A tudatnak ezt a teljesen fokuszált állapotát nevezzük koncentrációnak. A koncentrációt akkor lehet elérni, amikor a megfelelő gondolatok nagy sebességgel felmerülnek, mint amikor nagy sebességgel vezetünk az autópályán a célunk felé. A célhoz való megérkezés a negyedik lépés: a felismerés. Ezen a ponton ott a megértés, a tudat teljesen csendessé válik, és a lélek megtapasztalja a tejesség állapotát.
Sok ember talál nehézséget a koncentrációban amiatt, hogy elmerül külső dolgokban. Ez lehet egy problémás kapcsolat egy kollegával, barátokkal vagy a család tagjaival vagy bármi más, ami zsákmányul ejti a tudatot. Ezek elvonják a figyelmet attól, ami fontos.
A szív törékenységétől függően ezek a gondok kisebb vagy nagyobb ellenőrző erővel rendelkeznek. Nem vagyunk robotok, vannak érzéseink, amiket befolyásol az, amit látunk vagy hallunk. Különösen a kapcsolataink vannak hatással az érzéseinkre. A koncentráció megóv a megszállott gondolkodástól emberekkel vagy témákkal kapcsolatban. Ezt már lehet egy jó elérésnek tekinteni. Általában az a személy, akinek gyenge a koncentráció ereje, képtelen megállítani a külső, felesleges gondolatok áramlását.
A koncentráció ereje lecsendesíti és kontrollálja az érzelmeket. A negatív érzelmek negatív és felesleges gondolatokat generálnak, amik elviszik a mentális energiánkat. Ennek következtében egyre kevésbe vagyunk képesek helyesen mérlegelni és dönteni. Nem tudunk teljes figyelemmel lenni arra, amit olvasunk, vagy amiről beszélgetünk másokkal. A kreatív energiánk jelentősen csökken. A koncentráció ereje megvéd a veszteségtől vagy a hatékonyság csökkenésétől a mentális munkánkban.
A koncentráció ereje fejleszti az intellektuális őszinteséget, ami egy belső izom, ami irányítja a gondolkodásunkat. Az intellektus megnyilvánul a lelkiismeretben is. Sok ember a saját lelkiismerete ellen beszél, cselekszik és gondolkodik. Amikor a lelkiismeretünk ellen cselekszünk, akkor a lelkiismeret szubtilis belső eszközének a működése lelassul, és ez csökkenti a koncentráció erejét is.
A gondolkodásunkat befolyásolja más emberek véleménye vagy gondolatai. A tudatunk a „hatodik érzékünk”. A tudat egy szubtilis gépezet, ami felszedi azokat a gondolatokat, amik más emberektől jönnek az atmoszféra vagy vibrációk formájában. Kora reggel a tudat tere sokkal tisztább és világosabb. A kora reggeli meditáció biztosítja a mentális energiát az egész napra. Ennek kettős oka van, az egyik, hogy fejlesszük a koncentráció izomzatát, és a másik, hogy önmagunkba szívjuk a szellemi energiát, ami feltölti a belső lényünket. Ha ezt kihagyjuk, akkor csökken a belső erő és a világos gondolkodás érzése.
Általában az emberi tudat természete a szétszórtság. A tudat elfogadja az érzékszervekre ható információkat, amik elsődlegesen az agyba jutnak azon keresztül, amit látunk és hallunk. Minden, ami belép a tudatba az érzékszerveken keresztül, asszociációkat idéz elő. Ezek az asszociációk lehetnek különösen kreatívak, vagy nagyon pusztítók. Szükség van a szelektálásra, és arra, hogy megállítsuk a pusztító és nem helytálló, irreleváns asszociációk áramlatát. Ez fejleszti az akaraterőt. Abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, hogy nem folytatjuk egy bizonyos asszociáció vonulatát, a figyelem iránya megváltozik. Fontos, hogy megtanuljuk a gondolataink tudatos szelektálását azzal, hogy határozottan azt mondjuk, igen vagy nem, menj arra, vagy ne menj arra, stb. Az akaraterő fejlesztése segít szabadon tartani a tudatot az elkalandozásoktól. Az elkalandozások akadályozzák a gondolkodás tisztaságát. Az akaraterő az igazi erő.
Ha stabil a koncentráció ereje, akkor képesek vagyunk lecsendesíteni bármilyen elterelő gondolatot, ami lefoglalja a tudatot. Fontos a gyakorlat. Ez egy edzés a tudat számára. Azt mondom önmagamnak: „Ok, folytasd, és generálj olyan gondolatokat, amik helyénvalók.” Ha ezt nem teszem, a helytelen gondolatok sikeresek lesznek a figyelmem elvonásában, és nem tudom fenntartani a koncentrációmat.
A koncentráció célja, hogy egyre mélyebbre menjünk egy bizonyos koncepcióban. Először sok mentális energiára van szükség, hogy megteremtsük a helyénvaló gondolatok kollekcióját, amin tudunk dolgozni. A gyakorlat kezdeti szakaszában a tudat nagyon könnyedén elkalandozik. Erőre van szükség a folyamat hatékony elindításához. Amikor elérünk a második lépéshez, a meditációhoz, akkor valóban csak a kívánt gondolatokkal foglalkozunk a tudatunkban, hagyjuk, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre menjünk azoknak a gondolatoknak a megértésében – ezt teszi a gondolkodásunkat egyre szubtilisabbá.
Ezzel a gyakorlattal felismerjük, hogy a tudatosságunk milyen gyakran csak a felszínen vagy durva szinten működik, és gyakran elveszítjük a jelentés igaz értelmét és szubtilitását, ami valóban helytálló. Az egyre mélyebbre való elmerülés gyakorlata finomítja az intellektust, és végül elérünk a tökéletes belső nyugalomig. Ebben az állapotban a tudat megnyílik, hogy megízlelje a mélyebb jelentését annak, amin elmélkedtünk. Ezekben a pillanatokban van az, hogy erőteljes megvilágosodást nyerünk. Visszatérünk a tisztánlátás állapotába, és megtapasztaljuk annak a boldogságát, hogy valamit megértettünk, amit korábban nem értettünk. Ez a legnagyszerűbb tapasztalat, ami szélesíti a bölcsességünket az emberi létezés mélyebb aspektusaival kapcsolatban.
Mindig lesz valami, ami el akarja vonni a figyelmünket. A koncentráció erőn keresztül gyorsan megtaláljuk a helyes választ. Ha a koncentráció gyenge, akkor könnyen megragadunk, és újra és újra azon gondolkozunk: „Jól tettem? Talán nem ezt kellett volna tennem, stb.” Ha újra és újra a múlt eseményein gondolkodunk, akkor a tudat nem képes arra figyelni, amit most kell tenni. Ezért a koncentráció abban is segít, hogy elengedjük azt, ami már megtörtént. A koncentráció azt jelenti, itt vagyok, most, a jelentben.