A tudat ereje
A gondolat láthatatlan, de a hatása látható. Ez min keresztül nyilvánul meg? Az arcon és a szemeken keresztül. Ha két ember vitatkozik, akkor mindig elkerüli a szemkontaktust. A tettek felett bizonyos mértékig tudjuk gyakorolni az ellenőrzést, de hogyan tudjuk a gondolatainkat koncentrálni? A gondolat a kreatív energiaforrásunk. Hogyan tudom felismerni? Az életemen keresztül. A tapasztalat alapja a gondolat. A koncentrált gondolat a felszínre hozza a tapasztalatokat. A tudat annyira kreatív, hogy bármit a felszínre tudunk hozni, amit elképzelünk. Ez a tudat ereje.
De mi is a tudat? Egy felmérés szerint az emberi gondolatok 95-96%-a a jövővel, vagy a múlttal foglalkozik és csak 4-5% van itt a jelenben. A múlt terhei a tudatot nagyon terheltté teszik. Csak akkor tudjuk az újat magunkba szívni, ha elengedjük a régit. Ha a tudatból nem folyik el a haszontalan, akkor az büdös lesz, ugyanúgy, mint amikor a lefolyó eldugul és a vizet nem tudja átengedni. Az ilyen tudat agresszívvá és kritikussá válhat. Ha nem foglalkozom ezzel, akkor a tudatom még nehezebbé válik. Nem vagyok szabad a jelen választásában, mert a múlt mindig ott van és irányít. A múlt átélését el kell engedni, meg kell bocsátani. Ha ezt nem teszem meg, túlterheltté válok. Az egyik legnehezebb dolog elengedni a haszontalan emlékeket, mert ragaszkodunk a múlt emlékeihez.
A félelem az ismeretlennel kapcsolódik össze. Sokszor azt hisszük, hogy valakit ismerünk, de egy nap meglep a viselkedése. Ez a jéghegy példája. Az egész csak 10%-a ismerhető fel a fizikai megjelenésben, a társadalmi szerepben és viselkedésben. A 90%, az érzelmi és szellemi oldal láthatatlan.
A szellemi oldal jelenti azt, hogy meg akarom ismerni önmagamat, hogyan látom magamat, milyen az önazonosságom. Ez fogja azután befolyásolni az érzelmi oldalt is. A szellemi megértésből jön, hogy mennyire ismerem önmagam. Ha ismerem a saját értékeimet, akkor válok egy egésszé. Ha nem kerülök helyes kapcsolatba önmagammal, akkor mások fognak befolyásolni. Hogyan látom önmagamat? Mások milyennek látnak engem? Mit szeretnék, mások milyennek lássanak? Én valójában milyen vagyok?
Van-e különbség az első és negyedik kérdés között? Igen. A legnagyobb stresszt a harmadik kérdés okozza, és ezért viselünk olyan sok maszkot. Azt akarjuk, hogy a maszkot lássák és ez egy idő után fárasztó lesz. De amikor érezzük magunkban a pozitivitást, akkor többé nincs szükségünk maszkokra. Akkor érzünk biztonságot, ha a belső és külső találkozik.
