Függetlenség

Ezt a szót gyakran félreértjük. A függetlenség nem jelent elválást. Nem jelent elfutást. Azt jelenti, hogy megértek két különböző dolgot – a külvilágot és a belső világot, – és ezt a két világot különállóan vagyok képes szemlélni. Kívül ott van a munkám, a tanulmányok, a pénzügyek, a kapcsolatok, stb. Belül olyan dolgok vannak, amiket kevésbé lehet látni – dolgok, amik nem fizikaiak, – az érzéseim, az érzelmeim, a lelkiismeretem, a tudatosságom és személyiségem. Mindez a belső világomban történik, a saját szellemi egyéniségemen belül. Ezek az „én”, a független megfigyelő alkotóelemei, amikkel kísérletezni tudok kreatív módon a gondolkodás művészetében, és használni tudom az élet művészetében.

Annak a tudatosságával, hogy én egy szellemi lény vagyok, egyre mélyebbre és mélyebbre mehetek, keresztül a tudatos gondolatok szintjén az érzelmek, motivációk és lelkiismeret szintjére. Ezzel a tudatossággal egy mélyebb szinten kezdem el megteremteni a gondolataimat. Ahogy tudatosan nézem, mi történik a tudatomban, látom a gondolkodásom minőségét és megértem, hogy a gondolatok honnan jönnek és elkezdek szelektálni. Független megfigyelőként én választom meg a gondolatok típusát, amikkel rendelkezni szeretnék. Én vagyok felelős azért, amilyen gondolatokat teremtek. Mindaz, amivé válni fogok, teljesen attól függ, hogy milyen típusú gondolatokat választok. Tehát, a gondolkodás művészete annak a képességével kezdődik, hogy visszalépek és a saját tudatomat nézem.

A visszalépés és a saját tudatom szemlélésének ez a gyakorlata egy nagyon erőteljes és gyümölcsöző gyakorlat, de ha nem szánok időt arra, hogy ezt megtegyem önmagamért, akkor, ami általában történik, hogy az élet csak ide-oda sodor, mert én magam nem döntöttem el, merre haladjak. A visszalépés és annak a megfigyelése, mi történik a tudatomban, képessé tesz arra, hogy megválasszam a saját célomat és eldöntsem, milyen lépéseket akarok tenni azért, hogy bizonyos dolgok történjenek. Ez a folyamat az összes külső tényező tiszta elválasztását igényli mindattól, ami a belső világomban történik.

Természetesen továbbra is megfelelő figyelmet fordítok a külső szituációkra, de csak akkor fogom látni, hogy mi történik a belső világomban, amikor tisztán látom a két világ közötti válaszfalat. Milyen érzések és érzelmek merülnek fel? Ezek az érzések és érzelmek honnan jönnek? Elkezdem látni, hogy ezek nagymértékben összekapcsolódnak a gondolkodásom mintázatával.