Harmónia

Az éremnek két oldala van. Valakinek, aki teljes életet akar élni, meg kell értenie és el kell fogadnia minden ember létezésének a jogát és különlegességét. Nem tudunk mások nélkül létezni. Az, aki szellemileg fejlődik, érzi és felismeri mások különlegességét, és tudja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az legyen, amit választ. Ezzel együtt a személyes függetlenség érzése megengedi, hogy közel kerüljön másokhoz és együtt tudjon élni és dolgozni másokkal. A függetlenség nem önző. Azért tud másokhoz közel kerülni, mert teljesnek érzi önmagát. Valaki, aki megtalálta önmaga igaz értékét, képes hatékonyan együttműködni mindenkivel, és megfelelően tud kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Az ilyen ember érzi, hogy ő is része az egésznek. A természetben, amikor a madaraknak el kell repülniük egy melegebb vidékre a tél beállta elől, egy rajt alkotnak, és csoportban repülnek. Az út sikere a csoporttól függ: ha egy madár nem csatlakozik a csoporthoz, nem érheti el a végcélját. A madarak különböző alakzatokban repülnek, megfelelő távolságot tartva egymás között. Ha túl közel repülnek egymáshoz, a szárnyaik összeakadhatnak, és elvesztik az egyensúlyt és leesnek. Ha viszont túl messze kerülnek egymástól, az alakzat nem tud felvenni egy pontos formát, és így nem képesek meglovagolni a levegőáramlatokat, amik segíti őket a repülésben. Nem mindig ugyanaz a csapat vezetője. Aki korábban vezető volt, hátramegy és engedi, hogy mások vegyék át a helyét. Ez a helycsere lejátszódik az egész út során, amíg nem érik el a végcélt, engedve hogy minden madár hozzájáruljon az utazás sikeréhez. Az élet realitása az, hogy mindannyian különleges személyiségek, a korlátlan harmónia részei vagyunk a kollektív egészen belül.