Önkifejezés és tapasztalat

Az élet célját két szóban lehetne összefoglalni: önkifejezés és tapasztalat. Mindent azért teszünk, hogy kifejezzük önmagunkat. Ugyanakkor folyamatosan tapasztalatokat szerzünk az emberi kapcsolatokon és a természeten keresztül.

A lélek igazi természete, hogy kifejezze önmagát – ez a lélek számára a lélegzet, az élet. Valójában ezért lép be a lélek egy testbe. Test nélkül a lélek nem érez. A lélek a testen keresztül kommunikál, és mutatja meg a saját minőségeit is. Csak akkor lehet bármilyen eredmény (output), ha van valamilyen ráfordítás (input).

A lélek egy bábjátékoshoz is hasonlítható, és a test a bábu. Hogy a bábos hogyan mozgatja a bábut, ez attól függ, hogy milyen eszközök vannak a kezében. Ugyanilyen módon a lelket királyként is említik, és a test a lélek királysága. Én, a király mennyire irányítom jól a királyságom? Vagy a szervek irányítanak, és azt mondják nekem, a léleknek, hogy egyél még egy szelet krémest, vagy hallgass még több pletykát, stb. A szervek csak egyszerűen végrehajtják azt az üzenetet, amit feléjük küldünk.

Nincs még egy olyan finom és komplex gépezet, mint az emberi test, és a lélek a szikra, az üzemanyag, az energia, ami mozgatja a testet. A lélek fénye nélkül a test halott. Lélek nélkül egyik alapvető szerv sem működik. Amikor a lélek elmegy, az életerőnek, a lélegzetnek is vége.

Lehet, hogy a felszínen sok olyan ambiciózus gondolatunk van, mint megmászni a Mount Everest, elmenni egy világ körüli útra, stb., de csak azok, akik valamit tesznek az álmaik megvalósításáért, fognak bármit is elérni. Csak ülni és gondolkodni, ez nem elég. Ki kell fejeznem a tetteimben a „szenvedélyemet”, amit szeretek, az erőmet, a határozottságomat, a motivációmat, a látásmódomat, és akkor kerülök egyre közelebb a célom eléréséhez.