A lélek esete

A tudatosság, amit gyakran a tudatállapot szubjektív tapasztalataként írnak le, a mentális jelenségek széles skáláját foglalja magában, beleértve a gondolatokat, az érzelmeket, az érzéseket és az én-érzést. Ez az a szövet, amely alakítja az érzékelésünket, a megismerésünket és a világgal való interakcióinkat.

Az ébrenlét, a megismerés, az éberség, a gondolkodás és sok más jelenség képességét a tudatosságnak tulajdonítjuk. A tudatosság két fő jellemzője a gondolatok és a tapasztalatok.

Különböző magyarázatok léteznek arra vonatkozóan, hogy mit értünk tudatosság alatt. Vita folyik arról is, hogy a tudatosság az agy tulajdonsága vagy egy különálló metafizikai, nem anyagi entitás aspektusa, amely az agyat működteti.

Ebben a tekintetben két nagy elképzelés-kategória létezik a világban. Az egyik szerint az agy valahogyan létrehozza a tudatosságot és semmi sem anyagtalan ebben a világban. A másik, hogy a tudatosság metafizikai és szubjektív.

Az idegtudományi kutatások nem tudták pontosan megmagyarázni azt, amit intuitív módon a tudatként, a gondolkodó képességként ismerünk. Az egyik nézőpont azt sugallja, hogy sok mindent meg kell érteni a gondolatok, a tudat és a tudatosság természetéről.

Pontosan nem világos, hogyan jönnek létre a gondolatok, és továbbra is ismeretlen, hogyan merül fel a tudatosság az agyban.

Egyes idegtudósok azonban úgy vélik, hogy a neuronok (idegi) tüzelése – az a folyamat, amelynek során az agyban lévő idegsejtek elektromos impulzusokat generálnak és továbbítanak, lehetővé téve számukra az egymással való kommunikációt és a különböző agyi funkciókat – gondolatokat generál. Szerintük a neuronok milliárdjainak kollektív tevékenysége valamilyen módon létrehozza a tudatosság tapasztalatát és a tudat az agy terméke.

A neuronok tüzelése és a gondolatok között bonyolult kapcsolat áll fenn, de kísérletekkel még nem sikerült véglegesen megállapítani, hogy a neuronok tüzelése gondolatokat generál. Az idegi tüzelés számos aspektusa nem tisztázott, például az sem, hogy mi indítja el az idegi tüzelést, honnan és hogyan keletkezik, és miért vagy hol fejeződik be.

Egyetlen műszer sem mérte vagy érzékelte közvetlenül a gondolatot. Az elektroenkefalográfia (EEG) csak az agy elektromos aktivitását érzékeli. A gondolatokat közvetlenül csak az azokat létrehozó személy tapasztalta meg.

Amikor egy személy konkrét gondolatokat hoz létre, a megfelelő elektromos jeleket az EEG érzékeli és továbbítja az idegrendszeren keresztül, ami szintén nyomon követhető. De fordítva is működnie kell, ha az idegsejtek tüzelése gondolatokat eredményez. Nem volt bizonyíték arra, hogy egy személy arról számolt volna be, hogy „ilyen konkrét gondolatom volt”, amikor az agyat stimulálták.

Az idegi tüzelés elektrokémiai aktivitást jelent, melynek eredményeképpen elektromos impulzusok jutnak el az egyik idegsejtből a másikba. Az elektromos impulzust különböző ioncsatornák, köztük a nátrium-, a kálium- és kalciumcsatornák összehangolt aktivitása hozza létre. Az ionok vagy molekulák az egyik neuronból a másikba „ugrálnak”. Ezek a folyamatok elképzelhetetlenül jól koordináltak, az elektronok, az atomok és az ionok bevonásával.

Az élettelen dolgok, mint például a kálium, a kalcium, az aminosavak és a glükóz, nem élnek és nem is képesek gondolatokat generálni. Ezek atomokból és molekulákból állnak, ugyanolyan érzéketlen részecskékből, amik a test neuronjait és más sejtjeit alkotják. Ezek az alapvető építőelemek, amiknek nincsenek eredendően élő tulajdonságaik, nem alakulnak át élő entitássá pusztán azáltal, hogy összebújnak, még akkor sem, ha harmóniában működnek.

Ezek a megfigyelések empirikus bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a neuronok tüzelése nem a gondolatok vagy a tudatosság oka. Ehelyett a gondolatok vezetnek a neuronok tüzeléséhez. Ez az érvelés arra enged következtetni, hogy létezik egy, az agytól független entitás, amely gondolatokat generál és létrehozza a tudatosságot. Ez az entitás a lélek.