A káoszelmélet megoldva

Egy távoli galaxisból érkező utazó valószínűleg értetlenül állna e bolygó teljes zűrzavara előtt, látva a fényűző életmód és a gyors technológiai innováció hihetetlen ellentétét a számos háborúval és vitával, az éhezéssel, a szegénységgel és az ökológiai pusztítással.

Ez az összetett káosz világa, amely egyetlen gyökérokra vezethető vissza: a szellemi elfogadás és tisztelet hiánya egymás iránt. Egy globális amnézia, ahol mindenki elfelejtette, hogy ki és mi is valójában. Olyanok vagyunk, mint az osztályteremből kiszabadult gyerekek, akik irányítás és struktúra nélkül ámokfutnak és csak néhány alapvető személyes szükséglet kielégítésével foglalkoznak. A szükségletek keveredésekor és ütközésekor egymást átfedő haragot és dühöt tapasztalunk, ami az ismert következményekhez vezet.

Így arra lennénk ítélve, hogy csak túlélők legyünk a nehéz helyzetek és problémák útvesztőjében? Talán egy színdarab analógiájának használata segít abban, hogy tisztán lássunk, és pozitív választ fogalmazzunk meg a jelen kor diszfunkcionális zűrzavarára.

A színdarab színészekből áll, akik meghatározott forgatókönyvekben adott szerepekkel és szövegekkel rendelkeznek, amiket elő kell adniuk a megfelelő időben. Ha mindegyikük elfelejti ezeket, vagy nem tudja, mikor és hol kell interakcióba lépnie, a dolgok rosszul alakulnak saját maguk és a darab többi szereplője számára. Ismerősen hangzik?

Jelenleg a körülmények olyanok, hogy sokan kiábrándultak a forgatókönyvekből, amikben szerepelnek és frusztráltak a szerep miatt, amit játszaniuk kell. Zavarttá váltak attól, hogy azt kívánják, bárcsak eljátszhatnák valaki más szerepét, vagy a saját szerepüket hasonlóvá tehetnék valaki máséhoz; a szövegük, a ki- és belépésük, az identitásuk és az interakcióik elfelejtődnek vagy összekeverednek. Az eredeti szerepüket elhagyva sokan megpróbálnak új szerepet alkotni és ezzel kilépnek az élet korlátlan drámájának az általános harmóniájából. Káosz alakul ki és a színdarab elveszíti minden értelmét és irányát.

A szellemiség tanításain keresztül lehet helyreállítani a rendet. Az önfelismerés tanítása biztosítja az utat, hogy rendet teremtsünk ebben a féktelen zűrzavarban. A lélek tudatosságban élő, lélekközpontú tudat rendelkezik erővel, hogy megtartsa ezt a tudatosságot, miközben tovább játssza a számára elrendelt szerepet. Ily módon a rend helyreáll és a lélek tele lesz lelkesedéssel és bátorsággal, hogy továbblépjen. Elégedetté válik azzal a szereppel, amit játszania kell. A káoszból és a zűrzavarból harmónia és rend lesz. Az élet új értelmet nyer és mindenki a saját történetének hősévé válik.