Ok okozat

Van egy univerzális törvény, aminek a lényege egy mondatban összefoglalható: „Ki, mint vet, úgy arat.” Szinte minden szentkönyvben írnak erről. Gyakran a hatás-ellenhatás, vagy a karma törvényeként hivatkoznak rá. Newton is felfedezte, hogy minden cselekedetnek van egy egyenlő mértékű, de ellentétes reakciója.

Fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy ez az alapszabály életünk minden területére kihat. A „karma” szó eredetileg cselekedetet jelent. Minden pillanatban lehetőségünk van a választásra: hogy a jót válasszuk a rossz helyett, hogy kedvesek, vagy durvák legyünk, hogy lassan, vagy gyorsan haladjunk, hogy a dolgokat egyszerűvé, vagy bonyolulttá tegyük. Ez ennyire egyszerű. Tegyünk jót, és akkor valami jót fogunk visszakapni. Adjunk szeretetet, és akkor megkapjuk viszonzást mások szeretetével.

Ha olyan vagyok, aki kritizál másokat, akkor én is kritikát fogok kapni. Ha lopok, akkor meg fognak lopni. Ha hazudok és csalok, hazudni fognak nekem is, és csalás áldozata leszek, bár nem szükségszerűen ugyanazon a területen, ahol ezeket elkövettem.

Amikor kudarcok vagy veszteség ér, nem fogadjuk el olyan könnyen. Ráadásul még olyan kérdéseket is felteszünk: „Miért én?”, vagy „Hogyan lehetséges ez?”. Amikor nyerünk a lottón, akkor miért nem tesszük fel azt a kérdést, „Miért én?”.

Amikor nem kapok szeretetet és tiszteletet, akkor csodálkozom, hogy ez miért van így, és másokra mutogatok. Egy percig sem gondolom úgy, hogy én vagyok ennek az oka. Vajon mielőtt felteszem a „rossz szerencsémmel” kapcsolatos kérdéseket, előtte ellenőrzöm a cselekedeteim minőségét és a szándékom tisztaságát?

Csak azt kaphatom vissza, amit adtam. Ha paradicsom magokat ültettem, akkor nem várhatok tököt! Ha szerető és bensőséges barátságot szeretnék másokkal, akkor előzőleg meg kell művelnem a kapcsolatok talaját. A mai életem a múltbeli cselekedeteim következménye.

Az univerzális törvények állandóan működnek. Még akkor is, ha ezt senki nem látja. Mint ahogy sokszor hosszú idő telik el egy mag elvetésétől a gyümölcs megéréséig, ugyanígy hosszú idő telhet el a cselekedetek és azok visszahatása között is. Egyszer mindenkit utolér a cselekedeteinek a gyümölcse.

A karma arra tanít, hogy van választási lehetőségünk, és a választással együtt jár a felelősség is. A fájdalmam, vagy az örömöm mindig a tetteim következménye. A karma arra is megtanít, hogyan fordíthatom a rosszat jóvá. Az elvetésre kerülő magok mindig az én kezemben vannak!

Itt az idő, hogy a gondolataim talaját megműveljem, és kigyomláljam a nem kívánt érzéseket és vágyakat. Én vagyok a gondolataim mestere, így olyan gyümölcsöt ültethetek, amilyet szeretnék.

Én vagyok a felelős a saját érzéseimért, az érzelmeimért és a saját személyiségemért is. Én vagyok a felelős a szituációért, amiben találom önmagamat. A teljes felelősség felvállalása nem egy teher, de valójában a felszabadulás érzése. Többé nem függök a külső dolgoktól, azok által nem vagyok kontrollált. Tudom, milyen irányba megy a jövőm, mert én vagyok az, aki megteremtem a saját jövőmet. A jövőm bennem van. Felelősséggel rendelkezem, és vannak jogaim is. Szeretünk a jogainkon gondolkozni, de a jogok és a felelősség ugyanannak az érmének a két oldala. A szellemiség megtanít arra, hogy lássam a saját felelősségemet és azt, hogy a gondolataim, a szavaim és a tetteim milyen hatást gyakorolnak, és hová vezetnek.

Az ok-okozat, a tett és reakció törvénye, vagy a karma törvénye a szellemiség egyik alkotóeleme. Ez adja meg a helyes választás alapját.