Meditacio negyedik lepes 4

Amikor meditálsz, az időt önmagadra fordítod. Egyre világosabban megérted önmagad, és megismered, hogy ki is vagy valójában. Egyre jobban megismered a gondolataidat, a hozzáállásodat és a hitedet. Mint a legtöbb embernek, talán először kényelmetlen érzés önmagad vizsgálata. Lehet, hogy azt hiszed, hogy nem vagy elég jó. Nagyon sokan találják nehéznek, hogy szeressék önmagukat. Sokkal könnyebb, biztonságosabb és kevésbé jelent kihívást, ha kifelé fordult maradsz, és elvonnod a figyelmedet önmagadról azzal, hogy másokon gondolkodsz, TV-t nézel, vagy a közösségi hálóval foglalkozol.  A meditáció ösvényén nagyon fontos, hogy fejleszd az egészséges önbizalmat. Így bármi is történjen, képes leszel időt fordítani önmagadra, elfogadni önmagad olyannak, aki vagy és felismered a saját értékeidet.

Mindennap láthatunk “sikeres” embereket a médiában. Ez azt a hamis képet erősíti meg bennünk, hogy az sikeres, aki gazdag, híres, csinos és hatalommal rendelkezik.

Az igazi siker az, amikor jól érzed magad azzal, aki vagy, bárki társaságában, és bármilyen helyzetben. Különbség van az önbizalom és az öntisztelet között. Lehet, hogy biztos vagy a munkádban, de ez még nem jelenti azt, hogy jól érzed magad azzal, aki vagy.

Ha önmagad értékének az érzése abból ered, amit csinálsz, és nem abból, aki valójában vagy, akkor, ha a munka abbamarad, lehet, hogy meg kell küzdened azért, hogy találj valami értéket önmagadban.

Az egyik módja, hogy elkerülj bármilyen kellemetlen érzést önmagaddal kacsoltban, ha egyre elfoglaltabb vagy. Ugyanakkor, nem számít, mennyire vagy elfoglalt, öntisztelet nélkül nem fogod jól érezni magad.

A meditáció egyik legfőbb célja az öntisztelet visszaállítása.

Az öntisztelet megmutatja, mennyire értékeled önmagad. Az öntisztelet lehet magas vagy alacsony. Egy egészséges öntisztelet azt jelenti, mindent elfogadsz önmagaddal kapcsolatban: erőidet, gyengeségeidet, győzelmeidet, vereségeidet, a múltad, a reményeidet és álmaidat, a különlegességeidet és a hétköznapiságodat.

Amilyen az öntiszteleted, annak megfelelően viszonyulsz önmagadhoz.

Lehet, hogy nagyon sokan szeretnek, de te nem vagy képes szeretni önmagad. Lehet, hogy sok mindent elértél az életben, mégis vesztesnek érzed magad. Lehet, hogy sok segítséget adsz másoknak, de önmagaddal kapcsolatban állandóan kritikus vagy.

A lelked mélyén vannak bizonyos elképzeléseid önmagadról. Ha azt hiszed, nem vagy szeretetre méltó, akkor az életet ezen a szűrön keresztül fogadod. Ha azt hiszed, hogy alsóbbrendű vagy, akkor, nem számít milyen kitűnő munkát végzel, mégsem leszel soha megelégedve.

Ahhoz, hogy egészséges öntiszteleted legyen, fontos, hogy megismerd önmagad, olyannak, aki vagy, az összes különleges tulajdonságaiddal és, hogy értékeld önmagad. Az öntisztelet azt jelenti, felismered a saját értékedet.

Ahhoz, hogy visszanyerd öntiszteleted, meg kell értened, “ki vagyok én?” Ahogy erre mélyebbre mész ebben a kérdésben, felfedezed az álarcokkal és látszattal teli rejtett világot a lelked mélyén.

Ahogy folytatod a mindennapi meditációt, megtanulod felismerni és eltávolítani ezeket az álarcokat. Megismered, méltányolod és szeretni fogod az igazi éned.

Amikor ezt az álarcod viseled, egy olyan látszatot mutatsz a világnak, hogy “Nálam minden rendben.” Ezzel valószínűleg becsapod a legtöbb embert, de még önmagadat is, azt gondolva, hogy valóban ilyen vagy.

Ez az egó hamis védelme, amit azért építettél, hogy megvéd a sebezhető éned. A felsőbbrendű “én” hiszi azt, hogy “nekem van igazam, te vagy a hibás”, “az a helyes, ahogy én gondolom”, “az én nézőpontom a helyes”, “az én ötletemre kellene hallgatnotok.”

Ez az “én” nagyon hamar válik kritikussá, és talál hibát másokban, miközben vágyakozik a figyelemre és dicséretre.

Ha úgy érezted, hogy megsértettek, nem kaptál elég tiszteletet, alul értékelnek, túl érzékeny vagy, akkor az arrogáns “én” uralkodik feletted.

Minél üresebbnek érzed magad, annál inkább rejtőzöl az álarcod mögött.

Az álarc, a maszk mögött él a sebezhető, törékeny “én”, amely annyira fél, hogy láthatóvá válik. Ez az “én” azt hiszi, hogy “Nem vagyok elég jó, mindenki más jobb nálam.” “Értéktelen vagyok, senki se szeret, senki sem törődik velem.” Ez az “én” félelme az elutasítástól. Ennek az “én”-nek nagyon alacsony az öntisztelete.

Amikor reménytelennek, nem-megfelelőnek, nem-kívánatosnak, értéktelennek és érdemtelennek érzed magad, akkor a kisebbségi érzéssel rendelkező “én” uralma alatt állsz. Ezek a gondolatok eltorzítják az egész életedet. Olyan szűrővé válnak, amin keresztül látod önmagad és a helyed a világban. Azt hiszed, a valóságot látod, de valójában az általad teremtett hamis önazonosság csapdájában vagy.

A legtöbb ember a két állapot – az arrogancia és az alacsony öntisztelet – között hullámzik.

A meditáció alatt ott az erős érzés, hogy visszatérsz az igazi “én”-edhez. Amikor abbahagyod, hogy a testeddel, a szerepekkel, amiket játszol, az álarcokkal, és maszkokkal, amik mögé elbújsz, azonosítsd önmagadat, az egészséges öntiszteleted helyreáll.

Az olyan gondolatok, mint “Én egy lélek vagyok. Egy testet öltöttem, és azon keresztül cselekszem.” lehorgonyozzák a tudatodat egy mélyebb realitásban, és kihoznak a zavarodottság viharából.

Ahelyett, hogy a gőg, az ego és a kisebbségi érzés között hullámvasutaznál, maradj stabil egy egészséges öntiszteletben. A meditáció képessé tesz arra, hogy ezt megtedd. Stabilizáld önmagad a halhatatlan lélek tudatosságában.

Ülj le és kérdezd meg önmagadtól: “Ki vagyok én valójában?”

Tölts egy kis időt azzal, hogy félreteszed a szerepeidet, az álarcaidat, és tapasztald meg az igazi énedet.

Milyen érzés megtapasztalni az igazságot és a belső szépségedet?

Az “én” egoja nem engedi el a múlt sérelmeit és csalódásait. A kisebbségi érzés “én”-je nem ereszti el a múlt tévedéseit, hibáit és szégyenkezéseit. Azzal, hogy nem engeded el a múlt emlékeit, újra és újra átéled azokat és megtapasztalod ugyanazt a fájdalmat. Az öntisztelet lezuhan.

A meditáció megtanít arra, hogyan tegyél pontot a múlt végére. Többé nem beszélsz önmagadhoz a múltadról a régi, megszokott módon. Szabaddá teszed önmagad a vesztés és elutasítás, a “nem szeretnek és félreértenek” érzésétől. Ellenkező esetben, ha engeded ezeket a múltbeli emlékek újra és újra felmerülni, azok fogják uralni a jelenedet. Ha nem vagy képes elengedni a múlt fájdalmait, nehéz lesz élvezni a jelent.

A lélektudatos állapotban szabaddá tudod tenni önmagad a múlttól. A múltad egy más szemszögből látod. Világosan kezded látni, hogy reagáltál másokra és a különböző eseményekre az életedben. Ezzel a tisztább megértéssel, választhatsz, hogy többé ne legyél ezeknek az érzelmeknek az áldozata. Tanulj azokból és menj tovább. Határozottsággal elkezded szabaddá tenni önmagad az egódtól, ami oly sok fájdalmat és keserűséget okoz. Az egód olyan régóta használja ezeket a pusztító érzelmeket, ezért nem engedi el azokat olyan gyorsan. A rendszeres meditációval egyre természetesebbé válik, hogy itt vagy a jelenben és kevésbé esel az öreg érzelmek – lehangoltság, aggodalom és reménytelenség – csapdájába.

Tölts néhány percet azzal, hogy egy tudatos döntést hozzál a múltad elengedéséért. Tegyél teljes pontot a múltra.

Mától kezdve alkalmazz egy új életszemléletet, ami öntiszteleten alapszik.

Amikor a természetes öntiszteleted állapota helyreáll, jól érzed magad azzal, aki vagy. Tudod, hogy nem kell bebizonyítani az igazadat, nem kell, hogy észrevegyenek, nem kell, hogy jól nézzél ki. Elengeded a belső nyomást, hogy megfelelj valamilyen irreális elvárásnak vagy egy olyan képet mutass önmagadról, amivel imponálhatsz másoknak. Ez a belső, könnyű érzés biztossá tesz. Semmilyen személy, légkör vagy helyzet nem fogja megingatni az önértékelésedet. Nyitott leszel a tanulásra, és mások véleményére. Örülni fogsz mások sikereinek és nem fogod úgy érezni, hogy valaki képessége és elérései fenyegetettséget jelentenek számodra. Szeretni és tisztelni fogsz másokat. A lélektudatosság és az öntisztelet feltétlenül javítja a másokkal való kapcsolataidat.