Hit és bizalom

A férfi a szobájában aludt éjszaka, amikor hirtelen a szoba megtelt fénnyel és az Úr megjelent előtte és azt mondta, van valami munka számára és a szoba ablaka előtt álló hatalmas sziklára mutatott. Az Úr elmagyarázta, hogy a férfinak a sziklát kell nyomnia az összes erejével. A férfi így tett nap-nap után. Hosszú éveken keresztül napfelkeltétől napnyugtáig a hideg, masszív, elmozdíthatatlan sziklának feszült és nyomta az összes erejével. Minden éjszaka, amikor kimerülten visszatért a szobájába, úgy érezte, hogy a nap hiábavalóan telt. Mivel a férfi a bizonytalanság jeleit mutatta, a sátán elhatározta, hogy azt a gondolatot ülteti a férfi kimerült tudatába:

„Te hosszú időn át megpróbáltad elmozdítani a sziklát, de az nem mozdult. Miért gyilkolod így magad? Azt soha nem fogod elmozdítani.”

A férfiban az a benyomás keletkezett, hogy a feladat valóban lehetetlen és ő sikertelen. Ezek a gondolatok elkeseredetté tették. Nem volt tovább bátorsága.

„Miért gyilkolom így magam?” – gondolta.

Úgy határozott, hogy csak a minimális erőfeszítést teszi és az is elegendő lesz. Egy nap elhatározta, hogy imádkozni fog és átadja háborgó gondolatait az Úrnak.

„Uram,” – mondta, „hosszú időn át keményen dolgoztam a szolgálatodban. Az összes erőmmel azt tettem, amit kértél tőlem, és ennyi idő alatt sem voltam képes arra, hogy akár fél milliméterre is elmozdítsam a sziklát. Mit tettem rosszul? Miért nem vagyok sikeres?”

Az Úr együttérzéssel válaszolt: „Barátom, amikor én megkértelek arra, hogy szolgálj engem, te ezt elfogadtad. Én azt mondtam neked, hogy a te feladatod az, hogy az összes erőddel nyomd a sziklát, amit te meg is tettél. Én soha nem mondtam neked, hogy el is kell mozdítanod a sziklát. A te feladatod az volt, hogy azt nyomjad. És most eljöttél hozzám azzal a gondolattal, hogy megbuktál. De ez valóban így lenne? Nézd meg önmagadat. A karjaid erősek és izmosak lettek. A hátad erős, izmos és napbarnított. A lábaid izmossá és masszívvá váltak. Az ellenállásban sokat fejlődtél, a képességeiddel túlszárnyaltál mindent, amivel korábban rendelkeztél, és mégsem mozdítottad el a sziklát. De az én hívásom az volt, hogy légy szófogadó és nyomjad a sziklát és gyakorold a hitet és bizalmat az én bölcsességemben. Te ezt megtetted. Most, én barátom, elmozdítom a sziklát.”