“Ahhoz, hogy mesterei legyünk a gondolatainknak, nincs szükségünk varázslatra, sem bonyolult technikákra. Egyszerűen meg kell ismernünk őket és gyengéden a társainkká tenni.”

A tudat legnagyobb betegsége, amikor túl sokat gondolkodunk. Különösen, amikor másokkal kapcsolatban tesszük ezt, (pl., hogy “mit csináltak”, “mit kellett volna” vagy “mit kellene tenniük”, “miért mondták ezt vagy azt”, “miért élnek így vagy úgy s miért nem amúgy”) a sok “mi”, “mit” és “miért” elrabolja a tudat nyugalmát.

Gondoljunk egy magra. Olyan, mint egy pont:parányi és az összes lehetőség benne van. A gondolatok pontosan olyanok, mint a magok. Megteremtik az érzéseket és a viselkedésünket. Ezek kombinációja a tudatosság. Az emberi tudatosság a gondolkodás, az érzés és érzékelés, a kifejezés képessége. Mindez mindig egyetlen gondolatból indul el. A mag lehet pozitív vagy negatív, – függően a hangulatunktól, viselkedésünktől.

Az ellenőrzés nélküli tudat feszült, aggodalommal és stresszel teli. Amikor túl sokat gondolkodunk, gyakran képzelgünk, és túlzottan reagálunk. Ezáltal negatív érzéseket teremtünk. Pedig ha nem ellenőrizzük önmagunkat, akkor ezt mások fogják megtenni. De ezt nem szeretjük. Reagálunk. Panaszkodunk. Kirobbanunk. Konfliktusokat teremtünk, vagy nem tudunk kitérni előlük, pedig szeretnénk. Ám amíg nem tanuljuk meg gondolataink irányítását, biztosan mások fogják befolyásolni az életünket.

Ha pozitív és tiszta magot (gondolatot) ültetünk, szórunk szét magunk körül és erre a gondolatra építünk, akkor annak további energiát adunk. S ahogy a földben a mag felébred, kicsirázik és növekedni kezd, hasonlóképpen ezt teszik a gondolatok is, amelyekre koncentrálunk. Az eredmény így örömet ad. A nap első gondolata legyen egyszerűen békés. Ültessük el ezt a magot és locsoljuk figyelemmel és erőt fogunk felhalmozni.